A "hőskor" (1957-1975)

Székesfehérvár Maroshegy elnevezésű városrészét a két világháború között telepítették be a városi polgárok szőlőiben dolgozó napszámosok és a városból kiszorult szegények.

Az 1930-as években, a magyar repülés születésekor, üzem települt a városrészbe, amely repülőgépek javításával, karbantartásával foglalkozott, s amelyhez egy kicsiny repülőtér is csatlakozott. A háborús készülődés folytán az üzem mellé laktanyaépületek, a városrészt kettészelő Székesfehérvár - Siófok vasútvonal túloldalán pedig tiszti lakások épültek. A laktanyák mellé az üzem tőszomszédságában ekkor épült fel az egykori tiszti klub, a jelenlegi gárdonyi Géza Művelődési Ház épülete, amely a repülőgép javító üzemek és a laktanya polgári termelésre való átállítása, 1956 után, 1957-ben a Fejér Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya határozata alapján kapott művelődési funkciót.

Az intézmény névváltoztatásánál döntő szempont volt, hogy – noha Gárdonyi a megye szülötte volt – addig egyetlen megyei intézmény sem vette fel nagy írónk nevét.

1957-től tehát az üzem polgári célú termelés keretében targoncákat, sajtkádakat és feszültségszabályzókat kezdett gyártani. Ezzel párhuzamosan neve Általános Mechanikai Gépgyár lett. A laktanya épületeit és a tiszti lakásokat pedig lakóteleppé nyilvánították, amely a közelében lévő Sóstóról (ma természetvédelmi terület) a Sóstói lakótelep nevet kapta.

Akkoriban, a hajdani tiszti klub épületének jelentős hányadát, "rendkívüli készletei" tárolására a Megyei Gyógyszerraktár foglalta el, így az épület földszintjén és emeletének egy csekély részén kezdett működni kultúrotthon.

A művelődési tevékenység a Megyei Tanács támogatásával (1957-re 150. 000 Ft!) indult meg a tiszti klub egykori vezetőjének irányításával. Alapvetően az Általános Mechanikai Gépgyár lelkes dolgozóinak önszerveződő csoportjainak – klubcsoport, színjátszó csoport, népi-tánc csoport, képzőművész kör – adott helyet. Ezen kívül tovább üzemelt a söntés és a cukrászda. Az emeleti nagyteremben heti két alkalommal keskenyfilm vetítést is tartottak, a földszinti nagyteremben bálokat rendeztek.

Később a Megyei Tanács Művelődési Osztálya bútorokat raktározott a földszinti nagyteremben, ezek a bútorok később az épületben maradtak. A söntés helyén presszó, biliárd- és rexasztalokkal berendezett játékterem lett, a cukrászda helyére pedig a gyár szépirodalmi könyvtára költözött be 3-4000 kötetes állományával. A színházteremben már heti négy alkalommal, igazi mozifilmeket vetítő mozi várta a látogatókat.

Mindezen változások felkeltették a környék lakóinak figyelmét is. A művelődési tevékenységet akkor már két népművelő irányította. A Hazafias Népfront területi csoportjának támogatásával alakult meg a „kíváncsiak klubja”, melynek vezetősége egyben az intézmény társadalmi vezetősége is lett. A kétheti rendszerességgel tartott, bállal egybekötött klubesteken a legkülönfélébb témakörökben tartottak előadásokat (pl. „mi a mágia?”; „Miért hívják pápaszemnek a szemüveget?”stb.) és a rendezvénysorozatnak óriási sikere lett.

Csakhamar újabb művelődési alkalom kínálkozott. A közös televíziózás, melyre oly nagy volt az érdeklődés, hogy egy-egy fontosabb sportesemény alkalmával a televíziót az emeleti színházterembe kellett felköltöztetni.

A terület fokozatos gazdasági fejlődése ezután alapvetően befolyásolta a lassanként meggyökeredző művelődési szokásokat is.

Az Általános Mechanikai Gépgyár gyorsan fejlődött és csakhamar az Ikarus Járműgyár „kiegészítő gyára” lett. Ez azonban, sajnos, negatív változásokat hozott. A termeléssel elfoglalt vezetők és a népművelők között megromlott a kapcsolat, a korábban működő öntevékeny csoportok anyagi támogatottság híján elsorvadtak.

1960-ban a város paraszti lakosságából alakult meg a Kossuth Mgtsz, amely viszont kezdettől fogva igényelte a művelődési ház segítségét, közgyűléseihez, alkalmi báljaihoz és egyéb nagyrendezvényeihez.

Egyre szorosabbra fűződött a kapcsolat a városrész iskolájával és vasárnap délelőttönként matinék, játékos klubfoglalkozások várták a gyerekeket.

Mind több és több tanfolyam szerveződött akkoriban (orosz nyelv, szabás-varrás tanfolyamok stb.) és az intézmény csatlakozott az akkoriban kibontakozó ifjúsági klubmozgalomhoz is. Ez az időszak 1962-től olyan gazdag klubéletet hozott, hogy 1966-ban a Magyar Televízió 500 legjobb ifjúsági klubot bemutató sorozatába a Gárdonyi klubja is helyet kapott. Ennek révén aztán az akkor már az Univerzum nevet viselő klub testvérkapcsolatokat is létesített (a kónyi MIKI és az egri PALAST klubokkal) és 1967-ben „Kiváló Ifjúsági Klub” címet kapott.

Más területeken is alakult, differenciálódott ebben az időszakban az intézmény tevékenysége. Az Általános Mechanikai Gépgyár Könyvtára visszaköltözött a gyárba, helyén a Megyei Könyvtár létesített fiókkönyvtárat, így a könyvtári tevékenység folyamatos maradt  és lendületes  fejlődésnek indult. 1963-ban szabadpolcos rendszerűvé vált, hangulatos új berendezést kapott. A Moziüzemi Vállalat korszerűsítette a vetítési rendszert, így a filmvetítések is egyre közkedveltebbek lettek. A feltételek javulásának hatására könyv- és filmbarát körök alakultak, a könyvtár és a mozi integrálódott a művelődési tevékenységbe.

Akkoriban kezdődött országszerte a Szocialista Brigádmozgalom, amelyhez az intézmény is igyekezett hozzájárulni. 1965-ben a művelődési ház kezdeményezésére indult a TSZ Akadémia, amely az akkor korszerű technológiákat népművesítette, de az Ikarusban alakult szocialista brigádok is jelentkeztek már igényeikkel.

1966-ban új igazgatóra, Tóth Gusztávnéra hárult a feladat, hogy ezeket az eredményeket - melyek létrejöttén, mint ügyintéző maga is munkálkodott - megszilárdítsa. Egyre szorosabbra fűzte a kapcsolatát az Ikarusz Gyárral és a Kossuth Tsz-szel, és az egyre javuló és egyre folyamatosabbá váló együttműködés az évek során meghozta a gyümölcsét. A területi feladatok mellett, 1967-től már a két termelőüzem igényeinek figyelembevételével kellet a tevékenységet terveznie.

1968-ban az új Gyógyszertári Központ felépülésével végre a gyógyszerraktár is kiköltözött az épületből, így kb. 100 m2 emeleti tér szabadult fel a művelődés számára. Az alagsort azonban továbbra sem vehette birtokba az intézmény. Kisvendéglő-presszó és óvoda létesült az ottani helyiségekben. (1 kép)

 

Ebben az évben ünnepelték meg az intézmény tízéves jubileumát is (2. kép), amely az elmúlt időszak produkcióinak, dokumentumainak és relikviáinak valóságos kis expo-ja volt. Sajnálatos módon azonban ma már ennek anyagából szinte semmi sem lelhető fel.

 

Ez a gazdag tíz éves tevékenység és a két termelőüzemmel megkötött kulturális együttműködési szerződés, 1969-től egyre növekvő anyagi támogatással is járt. Az együttműködés keretében, a művelődési ház működtette az üzemek dolgozóiból alakult alkotócsoportokat, klubokat és segített rendezvényeinek lebonyolításában, amelyek, az évenkénti ünnepélyeken kívül, 1970-ben a Tsz tíz éves jubileumát vagy a Felszabadulás 25. évfordulóját is magukba foglalták. (3. kép)

Szocialista brigádtalálkozók sora fémjelzi ezt az időszakot, de szerencsére a művelődési kínálat is bővült: évi 4 - 5 bemutatót tart az új bábkör (4. kép), gyermek-irodalmi színpad alakul, kamarakórus működik, a Fotó-film kör már ifjúsági csoportot is létrehoz, az Ifjúsági Klub már minden este nyitva tart és várja a fiatalokat, vetélkedők sorát rendezik az 1000 éves város múltjáról-jelenéről. (5. valamint 6-7. kép)

Székesfehérvár akkoriban az 1970-es évek elején valóban dinamikusan fejlődik. Erőteljes már-már erőszakos ipartelepítés helyszíne és kulturális szempontból is egyre több lehetőséget biztosít a lakosságnak. Mindez azonban Maroshegy városrész szempontjából nem egyértelműen kedvező. Tóth Gusztávné így ír erről: „Maroshegy, a Sóstói lakótelep sajnos kimaradt ebből a fejlődésből”. (6. kép, 7. kép)

Székesfehérvár akkoriban az 1970-es évek elején valóban dinamikusan fejlődik. Erőteljes, már-már erőszakos ipartelepítés helyszíne, és kulturális szempontból is egyre több lehetőséget biztosít a lakosságnak. Mindez azonban Maroshegy városrész szempontjából nem egyértelműen kedvező. Tóth Gusztávné így ír erről: „Maroshegy, a Sóstói lakótelep sajnos kimaradt ebből a fejlődésből. Az utóbbi 5-6 évben a lakók 70%-a kicserélődött. Minőségi lakáscserék folytán beköltöztek a városba. Ezt a tényt az intézmény is érzi. A korábban már megismert és a művelődési házba szívesen járó felnőtt lakosság helyett az ismeretlenek közömbösségével kell felvenni a versenyt.”

Pedig ekkor már nem „kulturális szerződéseket” köt az intézményvezető, hanem „Maroshegy Közművelődési Munkatervét” készíti el, amelynek integrált része a két termelőüzemmel való kapcsolat. A valóság viszont az, hogy ez a városrészre vonatkoztatott, egységes közművelődési terv egyre inkább az üzemek kulturális igényeinek kielégítésére szorítkozik és egyre inkább háttérbe szorul, az "ismeretlenek közömbösségével szembeni verseny" elve.

Minden persze nem róható fel az intézménynek és vezetőjének. Tőlük független, nagy szociológiai változások mentek végbe, amelyeknek hatása alól nem vonhatták ki magukat. Ezek a hatások egyre inkább meghatározták a tevékenységet, és egyben jelezték azt is, hogy a „hőskor” lezárult, az intézmény életében új korszak következik.